Vonalban
Csató József: Vonalban
MOME: Gábor Marci
megnyitó: január 22. 19:00h
megnyitja: Szüts Miklós festőművész
megtekinthető: február 19-ig
Csató József: Vonalban
Nextart Galéria, 2009. január 22 – február 19.„Egy nő a kontyát igazgatja, egy másik zsinórba gabalyodva telefonál, vagy hívást vár, egy harmadik pedig növényt simogat.” Csató József
Csató József (1980-, Mezőkövesd) az Egri Tanárképző Főiskola (EKFT) rajz-, és vizuális kommunikáció szakos tanulmányai után (1998-2000), a budapesti Képzőművészeti Egyetemen (MKE) Maurer Dóra festő osztályán végzett 2006-ban. 2000-ben Tóth Menyhért ösztöndíjban részesült, majd 2004-ben Erasmus ösztöndíjjal a Nürnbergi Képzőművészeti Egyetem Angerman osztályában gyűjtött tapasztalatot. Jelenleg Budapesten él és dolgozik. Tanulmányok:
2000-2006 MKE, Budapest, Maurer Dóra-osztály
1998-2000 EKTF, Eger, rajz-vizuális kommunikációDíjak/Ösztöndíjak:
2004 Erasmus ösztöndíj, Nürnbergi Képzőművészeti Egyetem, Angerman-osztály
2002 Tóth Menyhért Alapítvány ösztöndíjaEgyéni kiállítások:
2009 Vonalban, Nextart Galéria, Budapest
2007 Vadonat új, Chinese Caracters, Budapest / Brand new, Chinese Caracters, Budapest
Önarckép busó álarcban / selfportrait in busó-mask, Artus Gallery, Budapest
2003 Kaktusznak lenni, K.A.S. Galéria, Budapest / Being a cactus, K.A.S. gallery, BudapestCsoportos kiállítások:
2008 Lüktetés, Székely Bertalan galéria,
Parkszínpad, Holdudvar Galéria, Budapest
2007 Vágatlan változat, Ernst Múzeum, Budapest
Új évjárat, Octogon Art Galéria, Budapest
2006 all is one, Collegium Hungaricum, Bécs
Artus Galéria, Budapest, Artus gyűjtemény kiállítása
2005 Hedopuritanisták kiállítása, , Menü Pont, Műcsarnok, Budapest
25 évesek vagyunk, Schumy Évával Raiffeisen Bank, Budapest
MKE hallgatóinak kiállitása, Földtani Intézet, Budapest
2004 Hartes brot, Philipp Mollal, Kunst im Gang, Bamberg
2003 Artus Galéria, Budapest, (közös kiállitás Király Gáborral és Szabó Eszterrel)
Átadás, Stuttgarti Művészeti Egyetem, Stuttgart
2002 Kettő, Goethe Intézet, Budapest
2000 Lehetetlen, Art pool, BudapestA NextArt Galéria idei első kiállítása Vonalban címmel Csató József 2008-ban készült alkotásait mutatja be, amely a művész harmadik egyéni tárlata. Csató az Artusban dolgozó művészek köréhez tartozó fiatal alkotó.
A kiállításon látható művek tematikája szerteágazó: a hétköznapok meghitt pillanatai keverednek meglesett szituációk képeivel. A jelenből szinte kivágott sűrített pillanatok, ismerős jelenetek sajátos nézőpontú változatai töltik meg a galéria termeit. A Csatóra szarkasztikus hangvétel, bumfordian ironikus karakter a dolguk végeztében magukba mélyedő nőalakokat is körbelengi képein, akik kissé szégyenlősen, arcukat elfordítva, vagy eltakarva intim világukba mélyednek. A festő velük érez, megragadja nyugodt, elmerült szempillantásaikat, finom mozdulataikat és gondosan megfesti őket; legyen keze ügyében türkiz szín, vagy gyorsjárású tusba mártott ecset. A modellek nincsenek jelen, talán emlékképekből lépnek elő, vagy jellemző alkatuk korábbi találkozásokkor már bevésődött a festő tudatába. Munkáinak ereje ebben az egyéni módon kiválasztott, karakteres egységben rejlik, mely minden képén más és más ismerősnek ható élethelyzetet tár elénk, sajátos hangsúlyt társítva az egyes jelenetekhez. A festő fokozatosan az emberi környezethez közelítő megfigyelései mentén halad egyre beljebb és közelebb a belső érzelmi síkok megismerése felé. A NextArt Galéria kiállításán a nagy-, és közepes méretű olaj-vászon festményeik mellett – egyéni tárlatának különlegességeként – az azokkal egyidejűleg és párhuzamosan készült, a művész számára a festményekkel azonos jelentőségű és velük szoros egységet alkotó, közel harminc tusrajz is szerepel.
a művész saját honlapja:
http://www.csatojozsef.hu„Szeretem a nyugodt, állandónak tetsző dolgokat. Szeretek drabális embereket festeni, és szeretek vékony embereket festeni. Ezek az emberek általában nők, akik nem sietnek sehová, szívesen eljátszanak például a “régimódi” telefonzsinórral, vagy bármi mással, ami közelükbe kerül. Néha kacérkodnak, néha távolságtartóak. Olykor elszigetelteknek tűnnek, olykor pedig pont a zsinór az, (vagy más motívum, például egy szobanövény, vagy gyümölcs) ami idekapcsolja őket a valósághoz. Így kötődnek ők a jelen pillanathoz, ezáltal kizökkenve tűnődő állapotukból.
Ezeket a pillanatokat merevítem ki, hogy jól szemügyre vehessük őket. A kimerevítés talán nem a legpontosabb szó, hiszen nem egy megállított felvételt szeretnék mutatni, hanem egy pillanatképet, amin az történik amit épp látunk.
A figurákról igyekszem a lehető legminimálisabb információt nyújtani; szeretem azokat az olykor rejtélyes részleteket, amelyekkel én sem feltétlenül vagyok tisztában. Szeretném nem tudni milyen az arckifejezésük, hova néznek épp, csillog-e a szemük vagy sem. Ezért alkalmazom gyakran az olyan kompozíciókat, melyek nem engedik látni a szereplők arcát, kezét, stb.
A címekkel sem kommentálni szeretném a helyzeteket, sokkal inkább summázni azokat: igen valóban azt látjuk, amit látunk. Ugyanakkor vannak olyan címek is, melyek egy-egy tulajdonságot, állapotot kotyognak ki, de alapvetően mindig őrzik viselőik magánéletét.
Tusrajzaim folyamatosan, párhuzamosan készülnek olajképeimmel. Nem vázlatként funkcionálnak. Fontosságuk számomra egyenértékű a festményekkel.
Egy nő a kontyát igazgatja, egy másik zsinórba gabalyodva telefonál, vagy hívást vár, egy harmadik pedig növényt simogat. Témáim általában emlékekből, ritkábban konkrét helyzetekből
erednek, aztán az egyik kép hozza a következőt. Egyszerű és bensőséges helyzetek ezek, festésmódommal is ezt az egyszerűséget szeretném követni.”
Csató József
