New Sribbling

2008.05.08.-2008.06.14. Hidvégi áron: New Scribbling
MOME- Média Design szak: Boritás Viktor Iwan

New scribbling

„…Ha valóban a fertőző fantáziák korát éljük, akkor talán a legjobb gyógyszer, amit a művészek ajánlhatnak, a képek szabadjára engedése lehetne, hogy lássuk, hova és hogyan vezetnek bennünket. Egy bizonyos taktikai felelőtlenség a képekkel szemben éppenséggel jó homeopatikus orvosság lehet az ellen, ami megfertőzött minket.”
(W. J. T. Mitchell)

A képek természetének több ezer éves hagyományát szemlélve érdemes megvizsgálni azokat a töréspontokat, ahol egy korábbi képi reprezentáció-típus helyébe egy új kerül. Az ilyen paradigmaváltásokat sohasem éles fordulatokként érzékeli a korszellem, csupán retrospektíve válnak markánssá a töréspontok. Azok az invenciózus művészek, akik egy-egy ilyen radikális váltás epicentrumaként értelmeződnek az utókor számára, valójában fokozatosan oldódnak el a korábbi bevett konvencióktól. Elsőként észreveszik, hogy a már meglévő vizuális szótárak többé nem alkalmasak a jelen újraformálására. Kitörési pontokat keresnek, melyek irányadóak lehetnek a megújulás számára. Minden egyes váltás szükségszerűen új metaforák megjelenését eredményezi. Maga a metafora egy olyan ’boncasztal’, mely két igen távoli dolgot képes egy asszociációs erőtérbe sűríteni. Például egy, a tömegkultúra világából kiszakított jel (legyen az képregény figura, márkajelzés, vagy régebbi újságok töredékei) a művészet világában teljesen más helyértékkel bírhat, ez által megtaníthat minket a különböző világokból származó képi impulzusok kritikai felülvizsgálatára. Ehhez újfajta technikai apparátus szükségeltetik, mely lehet a meglévők extrém alkalmazása, vagy pedig új anyagok innovatív használata. Tehát a kép, mint ’boncasztal’ különböző anyagok, technikák, eltérő világok vizuális jeleinek konfrontációjáról képes számot adni. A korábbi kontextusból való ’kimetszéssel’, valamint az adott jel új jelentésbe, értelembe való ’transzplantációjával’ izgalmas világok geneziseinek lehetünk tanúi. Egy ilyen érdekes világ tárulhat fel például, ha a különböző logókat, emblémákat, feliratokat képalkotó elemként használjuk, s a korábbi informatív szerep felszámolásával, egy újszerű horizontot próbálunk megnyitni. Az olyan vegyített technikák mint a kollázs, vagy az assemblage, hiteles közegei lehetnek egy nyitott szemléletű alkotói folyamat kibomlásának. A felületen ejtett sérülések, a különböző színek, és formák gyakran igen kontrasztos használata, az alkotói gesztusoknak a formaadás és az egyensúlykeresés útján keletkezett nyomai.
A művésznek olyan eszközök álnak rendelkezésére, amelyek segítségével a képzelet terében újrarendezheti a világból eredő élmények szilánkjait, s azokat mint ’talált tárgyakat’ helyezheti vissza ugyanoda.

/H.Á - M.ZS/