decoder
2008.06.27.-2008.07.18. Albert Ádám: decoder
MOME- Média Design szak: Riportok (csoportos válogatás)
megnyitotta: Fenyvesi Áron
decoder
Albert Ádám a jelentés analitikus mérnöke. Már korábbi művei is - amik a művészetet bemutató intézményrendszer határán, még inkább azon kívül léptek működésbe - egy olyan konceptuális alkotásmódról árulkodtak, ami során a művész, miközben maga is művészetet hoz létre, arra a folyamatra reflektál, ami során a mű, nem csak, mint dolog, hanem, mint a „művészet” jelentésének absztrakt hordozója jön létre.
Laboratóriumi street-artként is értelmezhető zománctábláinak egyik fő kérdése a művészetként való bemutatásra vonatkozott: a mű helye, institucionális pozícionáltsága miként befolyásolja a befogadó kondícionált látását? Mi különböztet meg két formát egymástól - a művészetet, a nem művészettől – akkor, ha ugyanazok a hordozófelületeik és ugyanabba a szövetbe ágyazódnak be? A (művészet, mint) jel képes-e egy önmagán túl levő jelentés felé mutatni?
A művész most még ennél is tovább megy: a művészet absztrakt kódrendszerének mediatizálhatóságára kérdez rá. Műveinek alkotóelemeivé, építőkockáivá olyan piktogrammokat tesz meg, amik a művészet jelentésátadási potenciálját vizsgálják. Tipográfiai affinitással is bíró képei amellet, hogy egy vizuális vázrendszer alapjait képezik, tájékozódási pontokat jelölnek ki a befogadó számára a jelentésgenerálás mechanizmusában. A művészet ugyanis egy olyan retinális gépezetként is felfogható, amelynek lecsupaszított vizuális automatizmusai lendülnek működésbe a galériatérben. A művész az alkalmazott technikától, technológiától függetlenül olyan letisztított csatornákat használ, amelyekben semmilyen zavaró elem nem található. Nincs interferencia – még a hibaüzenet is a gépezetbe van komponálva. A művész minden meghúzott vonala határozott és a grafikai jelentéstöbblet szempontjából is átgondolt. A jelentés átadás-átvétel tiszta mechanizmusai pulzálnak a minimalizmussal és monokronitással átitatott művekben.
Albert Ádám olyan desztillált konstrukciókkal dolgozik, amiket a decoder „brand” jelével lát el. A formák olyan adó-vevő berendezések mimikrijét öltik magukra, amik a jelentésközvetítés mechanizmusaira mutatnak rá. A kvázi-tárgyak jel-tömbökként funkcionálnak a térben, amik azt a folyamatot hivatottak kiemelni, ami során egy jel áthalad ezen az ontológiai masinérián és végül egy közös megfejtőkulcs révén jelentéssé, testté válik. A jel kimenete és bemenete, egy közös kódolási mechanizmus meglétét feltételezi, amit Albert Ádám elemez a műveiben. A művész dekódolt gondolkodásának stációi ily módon vizuálisan is bennefoglaltatnak a kiállított képeiben. Albert Ádám alkotásai, azonban nem csak vázak és szikár konceptuális konstrukciók. A minimalizmuson edzett befogadó szemének pontosságuk retinális élvezetet is ígér.(Fenyvesi Áron)
